Ma reggel éppen a buszon utazva ért a meglepetés: hasznos lehetek! (:
Úgy történt, hogy Egy idős néni a megállót már elhagyó busz útját keresztezte, amivel egyértelművé vált a busz sofőrnek, hogy szeretne felszállni... Nem is volt ebből gond, megálltunk az út közepén (Szegedieknek: 83-as busz, SZTK rendelő megálló) és kinyílt az ajtó de nem nagyon tudta felrakni a saját kezével ilyen magasra a lábát... (régi Ikarus) Én meg gondolkodás nélkül odaléptem megfogtam a kezét és felhúztam... Idáig semmi szokványos... De mikor felért és kezet csókolt, akkor azért meglepődtem... (: A meglepődésemre reagálva a néninek, aki mellé leült rögtön mondta, hogy: "Hát, hogy háláljam meg neki, ha nem is tudja mekkora áldás!" (: Én meg pironkodtam erősen, mert kb. az egész busz hallotta, olyan hangosan mondta... Mikor meg észrevette a pironkodásom megjegyezte, persze ismét jó hangosan: "Majd ha te is ilyen vén leszel, nagyon fogsz örülni egy ilyen apró segítségnek, mert naggyá válik mikor járni sem tudsz!"
Nagyon örültem neki belül, de nem tudtam mit reagálni... Aztán erőt vettem magamon és körbenézem a buszon... Legnagyobb meglepetésemre senki sem röhögött... Még egy apró kuncogás sem hagyta el az ajkakat... (: Viszont csodálkozó/megdöbbent és csillogó tekinteteket láttam magam körül... Persze jól esett, azt éreztem, hogy végre a helyére mászik az egészséges(!), emberi büszkeségem... A legközelebb egy lány állt hozzám és csak annyit mondott, mikor észrevette, hogy észreveszem, hogy bámul: "Szép napot!" Én kezdtem egyre jobban meglepődni, hogy mi van itt ma? Mindenki megőrült? Emberek utálni szoktuk egymást, zsörtölődni, ilyenek! Maga is ott a volánnál miért nem akadt ki a nénin? Vagy ütötte volna legalább el! De nyugtáztam magamban, hogy ez egy apró, egy helyre tömörült jele a változásnak és ebben nekem is szerepem volt! Megéri gyerekek a küzdelem! Akár hiszitek akár nem! (:
Nekem bizonyítékom van rá! (:
És nagy örömmel viszonoztam a köszöntését: "Neked is nagyon szép napot!" (: Aztán leszállt, de akkora öröm volt az arcán, az a nagyon ritka nem számító, nem akart velem kikezdeni, egyszerűen boldog volt... Ezért már megérte felkelni... (: (Pedig ma is nehéz volt...) (:
Aztán arra gondoltam, hogy én mit kell megváltoztassak magamban, hogy igaza legyen a néninek? Hogy igazán örülni tudjak a dolgoknak, ahogyan azt megjósolta? Mert, ha ez így megy tovább, akkor én is a zsörtölődő öregek közé fogok tartozni, azok közé akiket elütnek... De én szeretnék együtt lenni mindenkivel azon a buszon ahova mindig felfér még egy néni, vagy bácsi! (:
Értetek ugye? (:
A nap pedig sokkal nagyobb örömmel múlt el felettem és azt hiszem többek felett is... (:
És az iskola idő is gyorsabban eltelt! (:
----
Más... Ne haragudjatok srácok, hogy nem mentem fel veletek a találkozóra, dolgom van Szegeden... Bocsánat... Remélem ez a kis tapasztalat (fent) ad belőlem valamit most...
----
Újabb film került a listára: Monsieur Ibrahim és a Korán virágai
Ajánlom mindnyájatoknak! (:
Szép estét! (:
Bejegyzések
